HMilyen jelek utalhatnak ficamra?

Újszülöttkorban a csípőízületi ficam tünetei gyakran alig láthatók, ezért a szülők sokszor semmit sem vesznek észre. A későbbi csecsemőkorban azonban néhány jel felhívhatja a figyelmet:

• Aszimmetrikus comb- vagy farredők: az egyik oldalon több vagy eltérő helyzetű bőrredő látható.
• Látszólagos lábrövidülés: az egyik láb rövidebbnek tűnhet.
• Beszűkült terpesztés: a baba lábát nehezebb oldalra nyitni, mintha „feszülne” a csípő.
• Később járó gyermeknél sántítás, totyogó járás egyoldali csípőficam esetén.

Ezek a tünetek azonban sokszor nagyon enyhék vagy hiányoznak, ezért a biztos diagnózis csak szakorvosi vizsgálattal állítható fel.

Hogyan vizsgálja az orvos a csípőízületi ficamot?

A csípőficam gyanúja esetén az ortopéd szakorvos több lépésben vizsgálja a gyermeket.

1. Fizikális vizsgálat:
   • az ún. Ortolani- és Barlow-próbával a szakember óvatosan mozgatja a baba csípőjét, és tapintja, hogy a combfej ki- vagy visszaugrik-e a vápából;
   • ellenőrzi a lábhossz-különbséget, a terpesztés mértékét, a bőrredőket.
2. Csípőultrahang (Graf-módszer):
   • Magyarországon minden csecsemőnél kötelező 4–6 hetes korban;
   • teljesen fájdalommentes, nincs sugárterhelés, pár perces vizsgálat;
   • pontosan megmutatja a vápa és a combfej viszonyát, a csípő fejlődési fokozatát.
3. Röntgenfelvétel:
   • általában csak nagyobb gyermekeknél, későbbi életkorban szükséges;
   • segít a csontos struktúrák pontos megítélésében.

A vizsgálatok alapján dönthető el, hogy enyhe csípőízületi diszpláziáról vagy valódi csípőízületi ficamról van szó, és ennek megfelelően határozható meg a kezelés.

A csípőficam kezelése: minél korábban, annál jobb

A csípőízületi ficam kezelése szinte teljes mértékben az életkortól és a súlyosságtól függ.

0–6 hónapos kor között:

• A leggyakrabban Pavlik-kengyelt vagy más speciális, terpesztartást biztosító eszközt alkalmaznak.
• A baba lába hajlított és terpesztett helyzetben rögzül, így a combfej stabilan a vápában marad.
• Ebben a pozícióban a csípő természetes módon fejlődhet tovább, a vápa elmélyül, a diszplázia rendeződhet.

6 hónapos kor felett:

• ha a csípőficam ekkor derül ki, vagy a konzervatív kezelés nem hozott megfelelő eredményt,
• nyílt műtéti beavatkozásra lehet szükség,
• a kezelési folyamat hosszabb, több kontrollt igényel, és a kimenetel bizonytalanabb lehet.

Minél korábban kezdődik a csípőficam kezelése, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyermek később teljesen panaszmentes lesz.

Mit tehet a szülő a csípőficam megelőzéséért és a kezelés sikeréért?

A szülők aktív szerepe nélkül a legjobb orvosi kezelés sem lehet igazán hatékony. Néhány fontos teendő:

• Megjelenni minden kötelező csípőszűrésen – ez az egyik legfontosabb vizsgálat csecsemőkorban.
• Ha az orvos Pavlik-kengyelt vagy más eszközt ír elő, azt a javasolt ideig, megszakítás nélkül kell viselni, bármilyen körülményesen is tűnik.
• Nem szabad a lábakat szorosan lebugyolálni, nyújtott helyzetbe kényszeríteni (régi típusú pólya, szoros becsomagolás kerülendő).
• Előnyt élveznek az ún. csípőbarát hordozók, amelyekben a baba „M-tartásban”, terpesztett és hajlított csípővel ül.
• Gyanú esetén – ha a szülő aszimmetriát, mozgáskorlátozottságot, furcsa tartást észlel – nem érdemes megvárni a következő rutinvizsgálatot, hanem célszerű előbb ortopéd szakorvoshoz fordulni.

Csípőbarát mindennapok: gyakorlati tanácsok

A csípőficam kezelésének ideje alatt a hétköznapi tevékenységeket is érdemes a csípő szempontjából baráttá tenni:

• Pelenkázáskor és öltöztetéskor mindig figyeljünk arra, hogy a baba lába nyugodtan lehessen terpeszben, ne húzzuk erővel össze.
• Autósülés, babahordozó, pihenőszék választásakor nézzük meg, mennyire engedi a lábak szabad mozgását; ha lehet, ne legyen túl szűk.
• Ha a gyermek Pavlik-kengyelt visel, kérjünk konkrét tanácsot az orvostól vagy gyógytornásztól: hogyan fürdessük, hogyan vegyük kézbe, milyen testhelyzetek ajánlottak.

Ezek az apró odafigyelések jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a csípőficam minél gyorsabban és maradéktalanul gyógyuljon.

A csípőficam hosszú távú kilátásai

A jó hír az, hogy időben diagnosztizált és megfelelően kezelt csípőficam mellett a gyermekek döntő többsége:

• normál csípőízülettel nő fel,
• fájdalom nélkül sportolhat, aktív életet élhet,
• felnőttkorban sem szenved nagyobb kockázattól, mint kortársai.

Későn felismert vagy kezeletlen csípőficam esetén azonban a következő következmények alakulhatnak ki:

tartós sántítás, bizonytalan járás;

• csípőízületi kopás (arthrosis) már fiatal felnőttkorban;
• mozgáskorlátozottság, beszűkült mozgástartomány;
• súlyosabb esetben csípőprotézis beültetése is szükségessé válhat.

Ezért létfontosságú, hogy a szülők komolyan vegyék a szűrővizsgálatokat, és ne halogassák az orvos által javasolt kontrollokat.

Mikor forduljunk mielőbb szakemberhez?

Azonnali ortopédiai vizsgálat javasolt, ha:

• a baba lábai nem nyithatók egyformán terpeszbe;
• feltűnő aszimmetria látszik a comb-, far- vagy térdhajlati redőkön;
• az egyik láb rövidebbnek tűnik;
• a már járó gyermek sántít, kacsázó járása van, vagy panaszkodik csípő-, térd- esetleg derékfájdalomra.

Minél korábban történik meg a vizsgálat, annál nagyobb az esély rá, hogy a csípőficam egyszerű, kíméletes módszerekkel orvosolható.

Összefoglalás – csípőficam esetén is lehet teljesen egészséges a gyermek

A csípőficam szó elsőre ijesztő lehet, de fontos tudni, hogy korai felismerés és szakszerű kezelés mellett az esetek túlnyomó többségében teljes gyógyulás érhető el. A szülők feladata, hogy elvigyék gyermeküket a kötelező csípőszűrésre, figyeljék a baba mozgását, és betartsák az ortopéd szakorvos utasításait.

Ha minden lépés időben megtörténik – a szűrés, a csípőultrahang, szükség esetén a Pavlik-kengyel vagy egyéb kezelés –, a gyermek egészséges csípővel, szabad mozgással, teljes életet élhet. A csípőficam tehát nem jelenti azt, hogy a baba jövője korlátok közé szorul: a megfelelő törődés, az orvosi és szülői együttműködés biztos alapot ad az egészséges mozgásfejlődéshez.