Mi is az a lúdtalp?

A lábnak normálisan három boltozata van: a hosszanti belső boltozat (a belső lábszélen fut végig), a hosszanti külső boltozat és a harántboltozat (a lábközépcsontok magasságában). Ezek a boltozatok biztosítják, hogy a láb rugalmas legyen, jól alkalmazkodjon a különböző talajviszonyokhoz, hatékonyan csillapítsa a járás, futás, ugrás közben keletkező ütődéseket, és egyenletesen ossza el a terhelést az ízületeken.

Lúdtalp gyerekeknél akkor alakul ki, amikor elsősorban a belső hosszanti boltozat süllyed le, így a talp a szokásosnál nagyobb felülettel érintkezik a talajjal. Gyakran társul hozzá a boka befelé dőlése és a sarok kifelé dőlése (ezt nevezzük valgus állásnak). Kívülről ez úgy látszik, hogy a belső boka befelé, a sarok kifelé csúszik, a talp pedig ellapúl.

Ez az eltérés sokszor csak esztétikai, a gyermekkori lúdtalp nem okoz panaszt, de súlyosabb esetekben a láb terhelésének egyenetlenségét is okozhatja, ami hosszú távon fáradékonysághoz, fájdalomhoz vezethet. Nem mindegy azonban, hogy egy ártalmatlan, rugalmas lúdtalpas gyerekről, vagy merev, fájdalmas, kóros lúdtalpról van-e szó – ezt tudja megkülönböztetni a gyermekortopéd szakorvos.

Miért fordul elő gyermekkorban?

Élettani okok

Kisgyermekkorban a láb boltozata még nem fejlődött ki teljesen. A talpon vastag zsírpárna található, amely elfedi a boltozatokat, ezért a talp laposnak látszik. Ez az úgynevezett élettani lúdtalp gyerekeknél, amely:

• 5–6 éves korig teljesen normális,
• a növekedés, a mozgás és az izmok erősödése során fokozatosan rendeződik,
• kezelésre általában nincs szükség, csak megfigyelésre.

Szalaglazaság

Sok gyermeknek veleszületetten lazábbak a szalagjai („hipermobil” alkat). Ilyenkor a láb boltozata terheléskor könnyebben „összeroskad”, a talp laposabbnak tűnik, a boka és sarok jobban bedől. Ez önmagában nem betegség, de:

• a láb jobban fáradhat,
• hosszabb séták, túrák idején panasz jelentkezhet,
• ezért hasznos lehet a lábizomzat célzott erősítése, lúdtalp torna gyerekeknek, sok mozgás, játékos gyakorlatok.

Túlsúly és izomgyengeség

Ha a gyermek túlsúlyos, vagy az átlagosnál kevesebbet mozog:

• a láb boltozata fokozott terhelésnek van kitéve,
• az izmok és szalagok kevésbé fejlettek,
• a lúdtalp gyerekeknél kifejezettebbé válhat, és könnyebben okozhat panaszt.

Ilyen esetben különösen fontos:

• az életkornak megfelelő, rendszeres testmozgás,
• a testsúly rendezése (életmód-tanácsadás),
• és a láb izmait erősítő játékos gyakorlatok.

Ritkább okok

Bizonyos esetekben a gyermekkori lúdtalp nem csak „lazaság” vagy élettani eltérés, hanem valamilyen ritkább, kóros ok áll a háttérben, például:

• veleszületett csont- vagy íneltérés,
• fejlődési rendellenességek,
• neuromuszkuláris betegségek (ideg-izom eredetű eltérések).

Ezeknél a formáknál gyakrabban fordul elő:

• fájdalom,
• mozgásbeszűkülés,
• sántítás,
• a láb merevsége.

Ilyen tünetek esetén gyermekortopédiai vizsgálat feltétlenül indokolt.

Hogyan lehet felismerni?

A szülők számára a legszembetűnőbb jel, hogy a gyermek talpa „lapos”, a belső ív nem emelkedik ki. Otthon is észrevehető például:

• amikor a gyermek mezítláb áll egyenes talajon,
• amikor vizes lábnyoma szinte teljes talpfelületet kirajzol (pl. fürdés után a csempén).

Emellett gyakran figyelhető meg, hogy:

• járás közben a sarok kifelé, a boka befelé dől,
• a gyermek hosszabb gyaloglás vagy sport után elfárad, esetleg panaszkodik lábfájdalomra,
• a cipő belső széle jobban kopik, mint a külső,
• sportolás után „nyafogósabb”, többet ül le, ölbe kéredzik.

A legtöbb esetben a lúdtalp gyerekeknél panaszmentes, és a mozgást nem korlátozza. Mikor gyanús, hogy nem csak ártalmatlan elváltozásról van szó?

• ha a gyermek rendszeresen panaszkodik fájdalomra,
• ha sántít, vagy kerüli a mozgást,
• ha egyik láb eltér a másiktól (aszimmetria),
• ha a láb merevnek tűnik, nem „emelhető ki” a boltozat lábujjhegyre álláskor,
• ha bármelyik lábon pirosodás, duzzanat, deformitás fokozódása látható.

Ilyenkor érdemes gyermekortopéd szakorvoshoz fordulni, aki meg tudja különböztetni az ártalmatlan, rugalmas lúdtalp gyerekeknél előforduló formáját a ritkább, kóros eltérésektől.

Mit vizsgál az orvos?

A gyermekortopéd szakorvos a vizsgálat során több szempontot is figyelembe vesz, amikor lúdtalp gyerekeknél a kérdés:

• Megfigyeli a gyermek állását és járását: hogyan terheli a lábát, mennyire dől be a boka, sarok, van-e aszimmetria a két oldal között.
• Megvizsgálja a lábat álló helyzetben és lábujjhegyre álláskor:
  • ha lábujjhegyre állva a boltozat szépen kirajzolódik, a sarok „kiegyenesedik”, akkor rugalmas lúdtalpról van szó,
  • ha a láb merev, a boltozat lábujjhegyre állva sem emelkedik ki, az már gyanúsabb kóros, merev lúdtalpra.
• Tapintással ellenőrzi a szalagok, izmok állapotát, esetleges fájdalom-pontokat.
• Megvizsgálja a csípő és a térd állását, mert sokszor ezek tengelye is befolyásolja, hogyan terhelődik a láb.

Képalkotó vizsgálatra – például röntgenre – általában nincs szükség lúdtalp gyerekeknél, kivéve:

• ha a láb merevnek tűnik,
• ha jelentős fájdalom áll fenn,
• ha felmerül csont- vagy íneltérés, fejlődési rendellenesség gyanúja.

Ilyenkor a röntgen vagy más képalkotó (ritkábban MR, CT) segít pontosan tisztázni a háttérokot.

Hogyan kezelhető?

6 éves kor alatt többnyire megfigyelés

6 éves korig általában nincs szükség aktív kezelésre, mivel:

• a boltozat a gyermek növekedésével,
• a mindennapos mozgással,
• a láb izmainak erősödésével fokozatosan kialakul.

Az orvos ilyenkor többnyire:

• megnyugtatja a szülőt, elmagyarázza, mit jelent a lúdtalp gyerekeknél,
• tanácsot ad a megfelelő cipőválasztásról és mozgásról,
• időnkénti kontrollvizsgálatot javasol.

Mezítlábas járás természetes talajon

A mezítlábas járás természetes talajon (fű, homok, kavics, parketta, fa) különösen hasznos a gyermekkori lúdtalp esetén, mert:

• erősíti a láb kisizmait,
• javítja az egyensúlyt,
• segíti a boltozat természetes fejlődését.

A kemény, teljesen sík padló (pl. hidegburkolat) hosszú ideig mezítláb nem ideális, de rövid idejű „otthoni mezítlábas lét” nem árt. A lényeg a változatos talaj, ahol a lábnak „dolgoznia kell”.

Lábtorna gyakorlatok

Játékos formában beépíthetők a mindennapokba:

• kavicsokon, puha domború felületen járás,
• apró tárgyak (pl. ceruza, zsebkendő) felemelése lábujjakkal,
• lábujjhegyen, majd sarkon járás,
• „törölközőgyűrés” lábujjakkal,
• egy lábon állás (életkorhoz igazítva, játékosan).

A gyakorlatok célja nem az, hogy „kiegyenesítsük” a lábat, hanem hogy:

• a láb izmai erősödjenek,
• a gyermek megtanulja jól használni a lábát,
• csökkenjen a fáradékonyság, a lúdtalp gyerekeknél kevésbé okozzon panaszt.

Talpbetét

Talpbetét nem szükséges minden lúdtalpas gyermeknél. Általában akkor jön szóba, ha:

• a gyermek rendszeresen panaszkodik fájdalomra,
• hamar elfárad,
• a deformitás kifejezett és panaszt okoz,
• a szakorvos indokoltnak tartja.

Fontos:

• a megfelelő talpbetétet mindig ortopéd szakorvos javaslata alapján célszerű elkészíteni,
• a „boltban kapható, univerzális lúdtalpbetétek” nem mindenkinél hasznosak, sőt, néha kényelmetlenséget okoznak,
• a talpbetét nem „gyógyítja meg” a gyermekkori lúdtalpat, de segíthet a terhelés elosztásában, a panaszok csökkentésében.

Műtét

Gyermekkorban a műtéti kezelés nagyon ritka. Általában csak:

• súlyos, merev deformitás,
• tartós, jelentős fájdalom,
• vagy járászavar esetén merül fel.

A megfelelő időzítést, műtéti típust gyermekortopédiai szakteam határozza meg, alapos kivizsgálás után. A legtöbb lúdtalp gyerekeknél soha nem jut el idáig.

Mire figyeljen a szülő?

Ha a gyermeknek rendszeresen fáj a lába, sántít, vagy a láb deformitása láthatóan fokozódik, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. Ha az elváltozás gyerekeknél csak esztétikai eltérés, a gyermek jól terhelhető, szeret mozogni, panaszmentes, általában nincs teendő, csak megfigyelés.

Érdemes rendszeresen ellenőrizni a gyermek cipőjét: ha a cipő egyoldalúan, főleg belülről kopik, az jelezhet tengelyeltérést vagy túlterhelést. A mindennapi mozgás és a változatos sportok (úszás, futás, torna, kerékpározás) természetes módon segítik a boltozat fejlődését, és csökkentik annak esélyét, hogy a lúdtalp gyerekeknél panaszt okozzon.

Ne terhelje túl a gyermeket – fontos, hogy a mozgás örömteli legyen, ne fájdalommal társuljon. Ha bármiben bizonytalan , inkább kérjen szakmai véleményt, mintsem feleslegesen próbáljon „erőltetett” kezeléseket (szigorú cipő, drága betét, otthoni „beállító” eszközök).

Prognózis

A legtöbb gyermeknél az elváltozás magától rendeződik, ahogy:

• a láb izmai és szalagjai erősödnek,
• a gyermek egyre többet mozog,
• nő, fejlődik.

A serdülőkorra a boltozat többnyire teljesen kialakul. Felnőttkorban a valódi problémát inkább a merev, fájdalmas deformitás okozza, amelynek hátterében gyakran ínsérülés, csontfejlődési rendellenesség vagy egyéb, szerzett eltérés áll. Ez a kórkép azonban más történet, mint a kisgyermekkori, többnyire ártalmatlan elváltozás a gyerekeknél.

A szülők feladata elsősorban a gyermek megfigyelése, a megfelelő cipőválasztás (kényelmes, rugalmas talpú, nem túlságosan merev) és a mozgás lehetőségének biztosítása. A korai felismerés – ha valóban kóros formáról van szó – és a szükség esetén megkezdett kezelés segít abban, hogy a gyermek egészséges lábbal, aktívan és panaszmentesen nőjön fel.