Lúdtalp (Pes planovalgus) – amit a szülőknek és érdeklődőknek tudni érdemes

A lúdtalp, más néven bedőlő boka vagy boltozatsüllyedés nagyon gyakori jelenség gyermekkorban. A szülők sokszor aggódnak, amikor azt látják, hogy gyermekük talpa „lapos”, vagy járás közben a bokája befelé dől. Valójában az esetek túlnyomó többségében ez teljesen ártalmatlan, és a gyermek fejlődése során magától rendeződik. A legtöbb kisgyermeknél a talp íve a mozgás és az izomfejlődés hatására fokozatosan kialakul, így kezelésre ritkán van szükség.

Mi is az a lúdtalp?

A lábnak normálisan három boltozata van: a hosszanti belső, a hosszanti külső és a haránt boltozat. Ezek a boltozatok biztosítják, hogy a láb rugalmas legyen, jól alkalmazkodjon a talajhoz, és hatékonyan csillapítsa a járás és futás közben keletkező ütődéseket.

Lúdtalp esetén főként a belső hosszanti boltozat süllyed le, így a talp szinte teljes felületével érintkezik a talajjal. Gyakran társul hozzá a boka befelé, valamint a sarok kifele dőlése is, amit valgus állásnak nevezünk. Ez nemcsak esztétikai eltérés, hanem hosszabb távon a láb terhelésének egyenetlenségét is okozhatja.

Lúdtalp

Miért fordul elő gyermekkorban?

  • Élettani okok: kisgyermekkorban a láb boltozata még nem fejlődött ki teljesen. A bőr alatti zsírpárna elfedi az íveket, ezért a talp laposnak látszik. Ez 5–6 éves korig teljesen normális jelenség.
  • Szalaglazaság: sok gyereknek veleszületetten lazábbak a szalagjai, emiatt a boltozat könnyebben lesüllyed terheléskor.
  • Túlsúly és izomgyengeség: ha a gyermek túlsúlyos, vagy kevésbé aktív, a láb boltozata jobban terhelődik, és a laposság kifejezettebb lehet.
  • Ritkább okok: veleszületett csont- vagy íneltérések, neuromuszkuláris problémák. Ezeknél gyakrabban jelentkezik panasz, és ortopédiai vizsgálat indokolt.

Hogyan lehet felismerni?

A szülők számára a legszembetűnőbb jel, hogy a gyerek talpa „lapos”, a belső ív nem emelkedik ki.
Ezen kívül gyakran figyelhető meg, hogy:

  • járás közben a sarok kifelé, a boka pedig befelé dől,
  • hosszabb gyaloglás vagy sport után a gyermek elfárad, esetleg panaszkodik,
  • a cipő belső széle jobban kopik, mint a külső.

A legtöbb esetben a lúdtalp gyermekkorban panaszmentes, és a mozgást nem korlátozza.

Mit vizsgál az orvos?

A gyermekortopéd szakorvos megvizsgálja a lábat álló helyzetben, valamint lábujjhegyre állás közben. Ha ilyenkor a boltozat szépen kirajzolódik, akkor rugalmas lúdtalpról van szó, amely teljesen ártalmatlan. A rugalmas forma a gyermek fejlődésével együtt fokozatosan rendeződik.

Képalkotó vizsgálatra, például röntgenre, általában nincs szükség, kivéve ha a láb merevnek tűnik, vagy felmerül valamilyen ritkább csontelváltozás gyanúja.

Hogyan kezelhető?

6 éves korig általában nincs szükség kezelésre, mivel a boltozat fokozatosan kialakul.

Mezítlábas járás természetes talajon (fű, homok, kavics) különösen hasznos, mert erősíti a láb izmait.

Lábtorna gyakorlatok: kavicsokon járás, ceruza felemelése lábujjakkal, lábujjhegyen vagy sarkon járás. Ezek játékos formában is beépíthetők a mindennapokba.

Talpbetét: csak akkor jön szóba, ha a gyermek rendszeresen panaszkodik fájdalomra, gyors kifáradásra, vagy a deformitás kifejezett. A megfelelő betétet mindig ortopéd szakorvos írja fel.

Műtét: súlyos, merev formákban ritkán szükséges, de gyermekkorban ez nagyon ritka.

Mire figyeljen a szülő?

  • Ha a gyermeknek fájdalma van, sántít, vagy a láb deformitása fokozódik, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.
  • Ha a lúdtalp csak esztétikai eltérés, és a gyermek jól terhelhető, nincs teendő.
  • Érdemes rendszeresen ellenőrizni a cipő állapotát: ha egyoldalúan kopik, az jelezhet tengelyeltérést.
  • A mindennapi mozgás és a változatos sportok (úszás, futás, torna) természetes módon segítik a boltozat fejlődését.

Prognózis

A legtöbb gyermek lúdtalpa magától rendeződik, ahogy a láb izmai és szalagjai erősödnek. A serdülőkorra a boltozat többnyire teljesen kialakul, és a gyermek panaszmentes marad. Felnőttkorban a valódi problémát a merev, fájdalmas lúdtalp okozza, amelynek hátterében gyakran más eltérések – például ínsérülés vagy csontfejlődési rendellenesség – állnak. A szülők feladata elsősorban a megfigyelés, a megfelelő cipőválasztás és a mozgás biztosítása. A korai felismerés és a szükség esetén megkezdett kezelés segít abban, hogy a gyermek egészséges lábbal, aktívan és panaszmentesen nőjön fel.

Scroll to Top