Schlatter Osgood – amit a szülőknek és érdeklődőknek tudni érdemes

A Schlatter Osgood a serdülőkori térdfájdalom egyik leggyakoribb oka. Legtöbbször a sokat sportoló, növekedési ugrásban lévő gyerekeknél jelentkezik, és ijesztő lehet, amikor edzés után a térd alatt csontos, nyomásérzékeny „púp” jelenik meg. A jó hír: a Schlatter Osgood többnyire jóindulatú, idővel enyhülő állapot, amely megfelelő terhelésadagolással és célzott tornával jól kézben tartható. A mindennapi mozgás teljes tiltása ritkán szükséges, az okos visszafogás és fokozatos visszatérés a kulcs.

Mi is az a Schlatter Osgood?

A betegség a sípcsonti érdesség (tibialis tuberositas) területének terhelésre kialakuló irritációja/gyulladása serdülőknél. Az inas tapadási zóna még porcos, sérülékeny, és a négyfejű combizom által közvetített húzóerő mikrosérüléseket okozhat. Fiúknál kissé gyakoribb, és az esetek kb. negyedében kétoldali. Sportoló tanulók között lényegesen sűrűbben fordul elő.

Miért éppen serdülőkorban?

A növekedési csúcs idején a tapadási zónák hormonális okok miatt „lazábbak”, a sok ugrással, futással járó sportok (foci, kosár, atlétika) pedig ismételt húzást gyakorolnak a patella-ínra. Ez a kombináció vezet a Schlatter Osgood tipikus panaszképéhez. Egyes vizsgálatok a magas állású térdkalács (patella alta) és a Schlatter Osgood kapcsolatára is utalnak.

Hogyan lehet felismerni?

A vezető tünet a terhelés utáni fájdalom a térdkalács alatt, a sípcsont felső–elülső részén. Gyakori a nyomásérzékenység, időnként „tésztás” duzzanat tapintható. A fájdalom provokálható az egyenes láb emelésével vagy guggolással/ugrással. A kórelőzmény és a fizikális vizsgálat többnyire elég a diagnózishoz. Oldalirányú röntgenen néha látható az apofízis feldarabolódása, de ez tünetmenteseknél is előfordulhat, ezért a képalkotás sok esetben nem döntő.

Mit vizsgál az orvos?

Az orvos kitapintja a fájdalmas csontos dudort, megvizsgálja a térd mozgásait és az izomerőt. Képalkotás csak akkor indokolt, ha atípusos jelek (éjszakai fájdalom, szokatlan duzzanat, traumára utaló jel) vagy más kórkép gyanúja merül fel; ilyenkor egyszerű AP–oldalirányú térdröntgen jön szóba más eltérések kizárására.

Hogyan kezelhető?

A Schlatter Osgood kezelése konzervatív. A legfontosabb a terhelés okos csökkentése: átmenetileg kevesebb futás–ugrás, helyette úszás vagy kerékpározás. Jól bevált a helyi hűtés, a patella-ín körüli szalag/támasz használata, a combfeszítő és csípőizmok célzott erősítése–nyújtása, valamint a testtartás és a mozgásminták javítása. A gyógyulás lassú lehet: a terhelés alatt álló növekedési zóna „braditroph” szövet, ezért 1–2 évig is eltarthat, amíg a panaszok végleg lecsengenek. Tartós, makacs fájdalomnál rövid időre (kb. 6 hét) henger-gipsz is szóba kerülhet – hatása részben az edzésszünetnek köszönhető. Gyulladáscsökkentő gyógyszerek hosszú távú szedése általában nem javasolt, mert alig befolyásolja a kórlefolyást.

Sebészi beavatkozás ritkán szükséges. Csak akkor merül fel, ha a növekedés befejezése után is megmarad egy irritáló, laza csontdarab (ossiculum) a patella-ín tapadásánál, amely mechanikusan zavar és tartós fájdalmat okoz – ekkor ennek eltávolítása segíthet.

Mire figyeljen a szülő?

A Schlatter Osgood nem „edzés-eltiltás” diagnózis: a cél az ésszerű terhelés. Ha fáj, pihenőnapok, jég és gyógytorna; ha csökken, óvatos visszatérés. A fájdalom skála szerinti önmonitorozás, a jó bemelegítés–nyújtás, a combfeszítő rugalmasítása és a csípő–törzs izomerősítés mind segít. Ha éjszakai fájdalom, sántítás vagy szokatlan duzzanat jelentkezik, szükséges a kontroll.

Prognózis

A Schlatter Osgood kilátásai jók. A legtöbb serdülő néhány hónap–év alatt panaszmentessé válik, bár a sípcsonti érdességen maradhat egy kiemelkedő „buborék”, ami többnyire csak esztétikai kérdés. A sporthoz való visszatérés célzott tornával és fokozatos terheléssel biztonságosan megtervezhető.