Schroth terápia – amit a szülőknek és érdeklődőknek tudni érdemes
A gerincferdülés (scoliosis) diagnózisa sok családban egyszerre kelt aggodalmat és tenni akarást. A szülők érthetően szeretnék tudni, van-e olyan konzervatív (nem műtéti) lehetőség, amellyel a gyermek aktívan tehet a tartásáért, és amellyel – megfelelő esetben – a romlás esélye is csökkenthető. A korszerű rehabilitációban ezért kerül gyakran szóba a Schroth terápia, mint célzott, háromdimenziós (3D) szemléletű scoliosis-specifikus gyógytorna.
Fontos ugyanakkor reálisan látni: a scoliosis ellátása nem „egy gyakorlatból” áll. A teendőket befolyásolja a görbület típusa, mértéke (Cobb-szög), a növekedési állapot, valamint az, van-e fájdalom, légzés- vagy terhelhetőségi panasz. A Schroth terápia tipikusan egy aktív kiegészítő elem: a törzs-szimmetriát, a testtartáskontrollt, a légzésmintát és a mindennapi funkciót célozza.
Mi is ez a módszer valójában?
A Schroth terápia gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza: Katharina Schroth az 1920-as években alakította ki, majd később több generáció fejlesztette tovább. A mai szakmai nyelvben a „physiotherapeutic scoliosis-specific exercises” (PSSE) ernyőfogalom alá tartozik több iskola és módszer; ezek közös elve az önkorrekció, a megnyújtás, a mellkasfal „tágítása” és a korrigált testhelyzet beépítése a hétköznapi mozgásokba.
A hétköznapi „általános hátizomerősítéstől” az különbözteti meg, hogy a gyakorlatok kifejezetten a görbület mintázatához igazodnak, és 3D korrekciót tanítanak. A Schroth terápia egyik jellegzetes eleme a rotational angular breathing (RAB) nevű légzéstechnika: a módszer célja, hogy a légzés tudatosításával és irányításával is támogassa a törzs derotációját és a bordakosár alakjának javítását.
Mikor jön szóba gyerekeknél?
Szülőként az első kérdés gyakran az, hogy „kell-e most azonnal csinálni valamit?”. Enyhébb görbületeknél előfordulhat, hogy a szakorvos első körben megfigyelést és rendszeres kontrollt javasol. Növekedésben lévő gyermeknél viszont – bizonyos Cobb-szög, görbülettípus és progressziós kockázat mellett – a scoliosis-specifikus gyakorlatoknak helye lehet a tervben. Egyes összefoglalók a mérsékelt tartományban (például 20–30° körül), ha még jelentős növekedés várható, említik a Schroth terápia szerepét a konzervatív kezelés részeként, különösen akkor, ha a gyermek együttműködő és rendszeresen tud gyakorolni.
A PSSE-t több szakmai anyag kiegészítő kezelésként tárgyalja, különösen fűzőkezelés mellett, mert a cél az aktív önkorrekció és a korrigált testhelyzet mindennapi fenntartása. Ilyenkor a Schroth terápia sokszor abban segít, hogy a gyermek ne csak „viselje” a kezelést, hanem értse és aktívan támogassa is azt mozgásmintákkal.
Hogyan zajlik egy foglalkozás?
A Schroth terápia akkor működik jól, ha a kiindulás alapos. A terapeuta a szakorvosi diagnózis (például röntgenen mért Cobb-szög, görbületmintázat) és a klinikai vizsgálat alapján állít össze programot. A gyermek lépésről lépésre megtanulja:
- a saját aszimmetriáinak felismerését (tükör, testtudat, visszajelzés),
- az aktív önkorrekciót (megnyújtás, derotáció, oldalirányú korrekció),
- a korrigált helyzet stabilizálását izommunkával és légzéssel,
- majd a korrigált tartás alkalmazását ülésnél, állásnál, sportnál és iskolai helyzetekben.
Gyakori, hogy az elején több a „tanulás” és a beállítás, később pedig egyre inkább a stabilizálás és a funkcionális beépítés kerül előtérbe. A Schroth terápia lényege tehát nem egy fix gyakorlatsor, hanem egy személyre szabott, fejlődő program.
Otthoni gyakorlás – mitől lesz ebből valódi eredmény?
A legnagyobb különbség a „megpróbáltuk pár hétig” és a valódi hatás között a következetesség. Szakirodalmi összefoglalók is kiemelik, hogy ebben a típusú aktív kezelésben a compliance (együttműködés) és a motiváció kulcsszerepű. A Schroth terápia otthoni része akkor fenntartható, ha rövid, kiszámítható rutin alakul ki (például napi 15–25 perc), és a technikát időről időre ellenőrzi a terapeuta.
Szülőként sokat segít, ha a gyermek érti a célokat, és van „sikerélmény”: például könnyebben tartja a korrigált üléshelyzetet, kevésbé fárad el, vagy javul a testtartás-tudata. A dicséret és a rendszeresség gyakran többet ér, mint a hosszú, ritkán végzett gyakorlások.
A mindennapokban az is sokat számít, hogy a gyermek milyen sokat ül egyoldalúan, mennyire „omlik össze” a tartása tanulás közben, és kap-e lehetőséget változatos mozgásra. Érdemes a hosszabb üléseket gyakori, rövid felállásokkal megtörni, az iskolatáskát két vállon hordani, és olyan sportot választani, amit a gyermek szívesen végez. A Schroth terápia mellett ezek az apró szokások segíthetnek abban, hogy a tanult önkorrekció a nap nagy részében is megmaradjon.
Mire figyeljen a szülő? Mikor szükséges kontroll vagy újraértékelés?
A növekedési időszakban a scoliosis változhat, ezért a gyógytorna nem váltja ki az orvosi követést. Érdemes szakorvosi kontrollt kérni, ha a testtartás szemmel láthatóan romlik (például váll- vagy lapockaaszimmetria fokozódik), új vagy tartós fájdalom jelenik meg, neurológiai tünet (zsibbadás, gyengeség) merül fel, vagy a fűzőviselés mellett is romlás gyanúja áll fenn.
Mit mondanak a vizsgálatok az eredményekről?
A bizonyítékok alapján a scoliosis-specifikus gyakorlatok kedvezően hathatnak testtartási és életminőségi mutatókra, és egyes tanulmányok a görbület alakulásában is javulást jeleztek. A 2016-os SOSORT irányelv például több randomizált vizsgálatra hivatkozva tárgyalja a PSSE-t a konzervatív ellátás részeként. Egy randomizált, kontrollált vizsgálatban a 3D Schroth gyakorlatok hatását is értékelték serdülőkori idiopathiás scoliosisban.
A mindennapi gyakorlatban reális cél lehet a romlás lassítása, a törzs jobb kontrollja, a terhelhetőség javítása és az, hogy a gyermek aktív szereplője legyen a saját kezelésének. Ebben a folyamatban a Schroth terápia akkor működik a legjobban, ha a gyermekortopéd szakorvos, a gyógytornász és a család közös terv szerint halad, és a kontrollok alapján időben módosítanak.
Hogyan válasszon terapeutát?
Érdemes olyan szakembert keresni, aki scoliosis-specifikus képzettséggel (PSSE irány) dolgozik, és a programot nem sablonként adja, hanem a görbületmintázathoz igazítja. Jó jel, ha a terapeuta kéri a szakorvosi leletet, otthoni programot ad, mérhető célokat tűz ki, és szükség esetén a kezelőorvossal is egyeztet.
Összegzés
Ha gyermekénél scoliosis igazolódott, érdemes megkérdezni a kezelőorvost, hogy az adott görbületmintázatnál és növekedési fázisban javasolt-e a Schroth terápia. A jól felépített program, a rendszeres kontroll és az otthoni gyakorlás együtt adja a legjobb esélyt arra, hogy a gyermek tartása javuljon, terhelhető maradjon, és magabiztosan mozogjon a mindennapokban.
További hiteles szakmai források – Schroth-terápia
Gyakori kérdések – Schroth-terápia
Milyen életkortól végezhető a Schroth-terápia?
Általában akkor, amikor a gyermek már jól együttműködik, érti az instrukciókat és képes tudatosan korrigálni a testtartását (ez sokszor iskoláskortól reális). A pontos időzítést a kezelőorvos és a gyógytornász közösen dönti el.
Hányszor kell gyógytornára járni, és mennyit kell otthon gyakorolni?
Kezdetben gyakrabban javasolt a személyes tanulás (például hetente 1–2 alkalom), majd fenntartó jelleggel ritkábban. Az eredményesség kulcsa az otthoni gyakorlás: jellemzően napi rövid, rendszeres gyakorlás (pl. 15–25 perc) hatékonyabb, mint ritkán egy hosszú.
Kiválthatja a Schroth-terápia a fűzőt?
Nem feltétlenül. Ha a szakorvos fűzőt javasol (bizonyos Cobb-szög és növekedési kockázat mellett), a gyógytorna többnyire kiegészíti, nem helyettesíti azt. Sok esetben a gyakorlatok segítenek abban, hogy a gyermek jobban kontrollálja a törzsét a fűző mellett is.
Mikor várható javulás, és mit tekintünk „sikernek”?
A testtartás-tudat, a tartáskontroll és a mindennapi terhelhetőség sokszor már hetek–hónapok alatt javulhat. A görbület (Cobb-szög) alakulása lassabban és egyénileg változik. Siker lehet a romlás megelőzése/lassítása, a szimmetria javulása, a panaszok csökkenése és a jobb életminőség.
Miből látom szülőként, hogy jól végzi a gyermek a gyakorlatokat?
Jó jel, ha a gyermek képes „beállítani” a tanult korrigált testhelyzetet, kevésbé dől össze üléskor, és a gyakorlatok közben nem kapkodja a levegőt, hanem tudatosan kontrollálja a légzését. Hasznos, ha időnként videót készítenek az otthoni gyakorlásról, és azt a terapeuta visszajelzéssel segíti.
Összefoglaló
