Lábujjhegyen járás (Toe-walking) – amit a szülőknek érdemes tudni
A kisgyermekek járásának fejlődése rendkívül sokszínű, és minden gyermek egyéni ütemben halad. A szülők gyakran megfigyelik, hogy gyermekük nem mindig a teljes talpát teszi le, hanem rendszeresen vagy időnként lábujjhegyen jár. Ez a jelenség sok esetben teljesen ártalmatlan, de bizonyos körülmények között komolyabb mozgásszervi vagy neurológiai problémára is utalhat. Ezért fontos megérteni, mikor tekinthető természetesnek, és mikor indokolt az orvosi kivizsgálás.
Mi a lábujjhegyen járás?
Lábujjhegyen járásról akkor beszélünk, ha a gyermek járás közben rendszeresen nem a sarkát, hanem elsősorban a lábujjait teszi le a talajra. Ez lehet átmeneti, játékos szokás, de ha tartósan fennáll, akár éveken át, akkor felvetheti az izomrövidülés vagy idegrendszeri eltérés lehetőségét. Sokszor a jelenség véletlenszerűen kezdődik, például játék közben, majd beidegződéssé válik.
Miért alakul ki?
A lábujjhegyen járás többféle ok miatt megjelenhet:
- Normális jelenség kicsiknél: A 2–3 éves korig tartó időszakban sok gyermeknél természetes, hogy időnként lábujjhegyre áll. Ez a mozgásfejlődés velejárója, és többnyire magától elmúlik.
- Szokás vagy utánzás: Előfordulhat, hogy a gyermek játék közben megszokja a lábujjhegyen járást, vagy más gyereket utánoz. Ez gyakran nem jár szervi eltéréssel.
- Izomrövidülés: Ha az Achilles-ín rövidebb a normálisnál, a sarok nehezebben ér a talajhoz. Ez az eltérés már okozhat tartós problémát.
- Neurológiai ok: A rendszeres, makacs lábujjhegyen járás hátterében idegrendszeri eltérések is állhatnak, például enyhe cerebralis paresis, dystonia vagy autizmus spektrum zavarhoz társuló mozgásminta.
- Érzékszervi okok: Egyes gyerekek érzékenyebbek lehetnek bizonyos talajfelszínekre, és inkább a lábujjaikon közlekednek, hogy elkerüljék a kellemetlen ingert.

Hogyan lehet felismerni?
A szülőknek érdemes figyelniük az alábbi jelekre:
- A gyermek szinte mindig lábujjhegyen jár, a sarok ritkán vagy egyáltalán nem érinti a talajt.
- A cipő sarka alig kopik, míg a talp első része fokozottan használódik.
- A gyermek hamar kifárad, panaszkodik a lábszár vagy a boka feszülésére.
- A mozgáskoordinációban vagy más készségekben (például futás, ugrás) is elmaradás tapasztalható.
- Bizonyos esetekben társulhat gyakori elesés vagy ügyetlenség.
Ha a lábujjhegyen járás 3 éves kor után is állandó, mindenképpen kivizsgálást indokol.
Mit vizsgál az orvos?
A gyermekortopéd vagy neurológus részletes vizsgálatot végez, amely során:
- Ellenőrzi, hogy a sarok passzívan leengedhető-e a talajra.
- Megvizsgálja az Achilles-ín hosszát és a boka mozgástartományát.
- Értékeli a járásmintát és az izomzat állapotát.
- Ha szükséges, neurológiai vizsgálatot vagy képalkotó eljárást (pl. ultrahang, MRI) is javasolhat.
A cél annak kiderítése, hogy a lábujjhegyen járás élettani, átmeneti jelenség, vagy valódi ortopédiai/neurológiai ok húzódik meg mögötte.
Hogyan kezelhető?
A kezelés módja attól függ, hogy mi áll a lábujjhegyen járás hátterében:
- Élettani jelenség: 2–3 éves korig általában nincs szükség kezelésre, elegendő a megfigyelés.
- Otthoni gyakorlatok: játékos formában gyakorolható a lábujjhegy és sarok váltott használata, tárgyak lábujjakkal való megfogása, vagy különböző talajon mezítlábas járás.
- Fizioterápia/gyógytorna: ha az Achilles-ín rövidült, rendszeres nyújtó gyakorlatokra van szükség. A gyógytornász játékos feladatokkal erősíti a láb és boka izmait.
- Ortopédiai eszközök: ritka esetekben speciális sín, ortézis vagy átmeneti gipszrögzítés jön szóba.
- Neurológiai ok esetén: célzott terápia szükséges (például botulinum toxin injekció, intenzív gyógytorna).
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Azonnali ortopédiai vagy neurológiai vizsgálat indokolt, ha:
- A gyermek 3 éves kor után is rendszeresen csak lábujjhegyen jár.
- A sarok nem engedhető le a talajra, mintha az Achilles-ín feszes lenne.
- A járás bizonytalan, gyakori az elesés.
- Más fejlődési eltérés vagy neurológiai tünet is társul.
Prognózis
A legtöbb esetben a lábujjhegyen járás 2–3 éves korra spontán elmúlik, és a gyermek teljesen normális járásmintát alakít ki. Ha izomrövidülés vagy neurológiai ok áll a háttérben, a korai kezelés jó esélyt ad a teljes felépülésre. A gyerekek többsége panaszmentessé válik, és nem marad tartós következmény. Csak ritka, súlyos esetekben tarthat fennmaradó problémát, amely hosszabb terápiát igényel. A megfelelő gyógytorna, ortopédiai ellátás vagy szükség esetén neurológiai kezelés biztosítja, hogy a gyermek hosszú távon egészségesen és panaszmentesen fejlődjön.